Ezzel a hanganyaggal az a célom, hogy rádöbbenj, milyen sok dalt tudsz TE is. Igyekeztem úgy összeválogatni, hogy találj benne közismertet és kevésbé hétköznapit.
Az én hangfekvésem kontra-alt, így elképzelhető, hogy neked néhány hanggal feljebb lesz kényelmes – ebben a hangfekvésben inkább apának lesz jó, bátran énekeljen ő is!
Ha a szövegben nem vagy biztos, a honlapon minden track-hez találsz egy rövid ismertetőt, ebben a dalszöveg is ott van. Addig is dúdold, “lalázd”, ahogy jólesik.
Amíg összeszeded a bátorságod az énekléshez, de úgy érezted, valamiféle “fehér zajra” van szüksége a gyerekednek a megnyugváshoz, kérlek, inkább ez a lejátszási lista szóljon mellette, mint “igazi” fehér zaj, vagy a porszívó…
Amint TE és szülőtársad is tud már az alábbi gyűjteményből néhányat, bátran tegyétek őket a napi rutin részéve. Döntsétek el közösen, hogy melyik dalok a napközbeni- és melyikek az esti-, hosszú alvás előtti altatók. Meg fogsz lepődni, mennyivel könnyebben nyugszik meg a gyereked a TE hangodtól és az ismerős dallamoktól. Hamar összeköti, “asszociál”. Ahogy az esti fürdetésből is néhány hetesen érzi már, hogy az a nap végét, a csendességet jelenti. Ezt az asszociációt tudod segíteni TE is egy-egy dallal, mondókával.
A gyereked számára a TE hangod a legszebb a világon. Számára TE vagy a béke, a biztonság, a megnyugvás. Hidd el. Higgy magadban és énekelj.
Népi altató, sokféle változata ismert. Az “ibolya” szó helyére a gyereked nevét is énekelheted. Az ilyen típusú dallamok azok, amiket a kicsi gyerekek is hamar elsajátítanak, és rengeteg népi gyerekdalra hasonlít. (Hinta-palinta; Zsipp-zsupp, kenderzsupp; Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra…; Ég a gyertya, ég… és még sok más.)
Az “ibolya” szó helyett a gyereked nevét, becenevét is énekelheted.
Tente, baba, tente, a szemedet húnyd le,
aludj ingó-bingó kicsi rózsabimbó.
Alszik az ibolya, csicsíja, babája.
Tente, baba
A gyereked felső ujjperceit finoman morzsolgatod két ujjaddal közrefogva, mintha a körömágyát masszíroznád. Nagyon megnyugtató, kellemes érzés. Próbáld ki saját magadon és érteni fogod, miről beszélek. A kisujj meggyúrogatása után megpuszilgatod akár a kezét, akár a pofiját. Ha az öledben van, kicsit szorosabban magadhoz ölelheted.
Hüvelykujjam elfogad…, mutatóujjam meghallgat, középső ujjam símogat, gyűrűsujjam megnyugtat, a kisujjam úgy szeret – egyre jobb legyen veled!
A dalt Keszthelyen gyűjtötte Bartók Béla. Úgy hívjuk ezt, hogy “új stílusú” magyar népdal. Ezt a legkönnyebben ezen a dalon onnan veszed észre, hogy a dallam két középső sora magasabban van, “kupolás”. Van még egy csomó jellegzetessége, ha érdekel, bátran keress rá.
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok,
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
Mikor lesz énnékem szép, szabad életem,
Akkor lesz énnékem szép, szabad életem,
Mikor a babámat karomba ölelem.
A hangutánzók se nem játékok, se nem mondókák, se nem dalok. Nincs két ember, aki ugyanúgy mondaná őket. Népi eredetűek, kedvesek, némelyik vicces. Ezt a fecskéset azért szeretem nagyon, mert a “Csicseri-csácsori” volt az a szókapcsolat, ami a lányom kiságya mellett a legtöbbször elhangzott altatáskor. Őt ez nyugtatta meg leginkább. Hátha nálatok is ez fog beválni.
Csicseri-csácsori…
Hogy válunk el egymástól?
Tavaszra jövünk!
Fészket rakunk itt!
Csicseri-csácsori.
Kell-e magyaráznom? Talán a legközismertebb magyar népdal. Moldvai csángó eredetű és ahogy mi ismerjük, az már egy leegyszerűsített, könnyebben tanulható változat. Találsz az interneten autentikus előadásokat, lehet, hogy rá sem ismersz elsőre.
Több versszaka is van. A “pántlika versus fátyol” részeket nem fogod hallani tőlem. A kimondott/elénekelt szónak ereje van, ne azt erősítsük, amiről ezek a versszakok szólnak. Sokkal jobban szeretem a most hallható plusz strófát.
Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet,
virágom, virágom.
Menjünk egymás hajlékába,
virágom, virágom.
Bújjunk egymás árnyékába,
virágom, virágom.
Nem véletlenül érzed úgy, hogy ismered. Kicsit olyan, mint a Tente baba, tente… Énekelheted altatóként és a későbbiekben sétálgathattok is erre a dalra. Amíg a kezedben van a baba, a végén a “hipp-hopp-hopp”-ra három fázisban leguggolsz. Amikor már ő is a saját lábán totyog melletted, kézenfogva tudtok sétálni, és együtt guggolhattok le a végén.
Egyél libám, egyél már.
Nézd a napot, lemegy már.
Éjféltájba’, nyolc órára,
Esti harangszóra.
Bim-bam-bom.
Moldvai dal ez is, mint a Tavaszi szél. Több dallam- és szövegváltozata van. Én ezt ismerem, ezt adom tovább neked is.
Ha anno Freddie Mercury ezt énekelte volna a Queen koncerten a Népstadionban, ma talán ez lenne a legközismertebb magyar népdal.
Két versszakkal hallhatod tőlem, mert a harmadik versszaka nagyon szomorú, fiatal lányról, koszorúról és szomorúságról szól… Talán dal születése óta egyre kevésbé aktuális.
Akkor szép az erdő, mikor zöld.
S akkor szép az erdő, mikor zöld.
Mikor a vadgalamb belékölt.
Mikor a vadgalamb belékölt.
S akkor szép a rózsa bokorba’,
S akkor szép a rózsa bokorba’,
Ha bekötik gyöngykoszorúba,
Ha bekötik gyöngykoszorúba.
Cirógatós játék, apránként végigsimítgatod a gyerekedet. Az erdő a haja (vagy a még hajatlan buksija), a mező az okos homloka. A pillogtató a két szeme, a szipogtató a nózija, a tátogtató a szája. A végén alaposan meg lehet ölelgetni, vagy csak megfogni a két kezecskéjét, hiszen az az “ölelgető”.
Zöld erdő, zöld mező, pillogtató, szipogtató, tátogtató, ölelgető.
A dalt az első két versszakkal Kodály Zoltán gyűjtötte a nógrád megyei Pásztón. A harmadik strófa Szeged mellől való. Ha régebbi kottában látod, van benne két ponttal jelölt “e”. Ezek azok az “e” hangzók, amik inkább az “ö” felé hajlanak. Igazi altatódalnak való, ráadásul TE is hallottad már.
Erdő mellett estvéledtem.
Subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet.
Én Istenem, adjál szállást,
Már meguntam a járkálást.
A járkálást, a bújdosást,
Az idegen földön lakást.
Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk szent angyalát.
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát.
Ha egyszer is jártál karácsony környékén katolikus templomban, biztosan hallottad már ezt a dalt. Tudtad, hogy ez egy erdélyi népének? Eléneklem neked kánonban is, remélem, TE és a családod is fogjátok kánonban is énekelni. Önmagában is szép, két szólamban egészen hidegrázós.
Ó, gyönyörű szép titokzatos éj,
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr Jászolába megsimul,
Szent karácsony éjjel.
Ó, fogyhatatlan csodálatos ér,
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér.
Benne, lásd, az édes Úr téged szomjaz, rád borul,
Egy világgal ér fel.
Ez a dal kicsit kakukktojás. Mert nem magyar. Angol, a magyar szöveg íróját pedig nem ismerjük. A pici gyerekek nagyon szeretik, épp a monotonitása miatt. Mert monotonitásában is gyönyörű. A szöveg logikus, könnyen tanulható. TE is szeretni fogod.
Ma három angyal ringat el, ringat el, ringat el,
Ma három angyal ringat el, ha este elfog az álom.
Az egyik angyal énekel, énekel, énekel,
Az egyik angyal énekel, ha este elfog az álom.
A másik angyal átölel, átölel, átölel,
A másik angyal átölel, ha este elfog az álom.
A harmadik most szárnyra kel, szárnyra kel, szárnyra kel,
És szárnyalunk az égbe fel, ha este elfog az álom.
Ezt a dalt besorolom a “Tente baba…” és az “Egyél libám…” sorába. Ismered, egészen biztosan. Ez a dal eredetileg a palóc néphagyományból jön. Ennek is többféle szövege van, komplett körjátékot is lehet rá játszani nagyobb gyerekekkel. Ha séta közben ringatod a gyereked, az utolsó sorra “mind le – guggol – jék” – három fázisban leguggolhatsz, vagy csak megdöccentheted kicsit. (Ez is – ahogy annyi minden más – énekelhető kánonban.)
Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék,
Aki lángot látni akar
mind leguggoljék!
Kicsit karácsonyi, de mégis inkább altatódal. Nyitra vármegyéből, a mai Szlovákia területéről eredeztethető. Szövege egyszerűsödött az évek során, de a régi, klasszikus szöveg is gyönyörű, az így van:
A szép/Mikor Szűz Mária szent/kis Fiának,
Imígyen énekelt kis Jézusnak /így énekelt vala a Jézusnak:
Örömest ringatlak, Szívemből óhajtlak,
Aludj, aludj.
Én így éneklem:
Mikor szűz Mária kisfiának
Így énekelt vala a Jézusnak:
Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak,
Aludj, aludj.
Aludj én gyermekem, napom fénye,
Szegény életemnek egy reménye.
Örömest ringatlak, szívemből óhajtlak,
Aludj, aludj.
Talán ez a kedvencem. Szöveg nélkül a végtelenségig dúdolható. Azért volt nehéz dolga a népdal-gyűjtőknek altatókat gyűjteni, mert végtelenül bizalmi, intim helyzet, amikor szülő (anya) altatja gyermekét, társult hozzá egyfajta szemérem. Nógrád megyében, Palócföldön sikerült mégis.
Csija-buja, aranybaba.
Aludjál el, kis angyalka.
Aludjál el, kis angyalka.
Tente, baba, tente, tente.
Aludjál el, kis emberke.
Aludjál el, kis emberke.
Ez egy “varázsige”. Lehet mormolni, kiabálni, éppen mit hoz a helyzet. Kiváló vígasztaló nagyobb gyerekeknél is, ha megütötte magát. Alapvetően a babák tenyerébe szoktuk varázsolni, de bármelyik fájós testrészen hatásosan alkalmazható (főként a fájdalomról való figyelem elterelésével, a vígasztaló érintés- és a ritmikus hangadás mágikus erejével).
Az első sorra köröket rajzolsz az ujjaddal, a másodiknál rajzohatsz szívet, négylevelű lóherét, a bíbolával belesimogatod a varázslatod, a végén pedig bele is paskolod.
Áspis-kerekes,
útifüves, leveles.
Bíbola-bíbola,
pacs-pacs-pacs.
Kalotaszegi gyűjtés. A három gyönyörű versszakon kívül nem tudok mást hozzátenni. A 7/4-es ütemmutató nem könnyű, nem is kell ragaszkodnod hozzá – énekeld bátran beszédszerűen, zeneileg ezt úgy mondják: parlandó.
Őszi szél fúj a hegyekről,
Megbocsáss már mindenekről.
Édes rózsám ablakába
De sokat álltam hiába.
Nem megyek én innen messze,
Fészket rakok, mint a fecske,
Megbélelem két karommal,
Megtapasztom csókjaimma.
Anyám, anyám, édesanyám,
Édes felnevelő dajkám,
Ha vétettem megbocsássad,
Könnyeidet ne hullassad.
Egy kis hargitai faluból, Csík vármegyéből származik a dal. Iskolai ballagásokon is gyakran hallhatod, ennek köszönhetően a közismertebb régi stílusú népdalok közé tartozi. Ha nem is mindhárom versszakkal, de talán TE is ezt énekelted tarisznyával a válladon.
Elmegyek, elmegyek,
hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
köpönyeget veszek.
Búval és bánattal
kizsinóroztatom.
Sűrű könnyeimmel
kigomboztattatom.
Fúdd el, jó szél, fúdd el
hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
az én szívem búját.
Ez is egy ujjszámoló, pont úgy játszhatod, ahogy a korábban már hallottat.
Hüvelykujjam egészség,
mutatóujjam békesség,
középső ujjam boldogság,
gyűrűsujjam vidámság,
a kisujjam szeretet – odaadom mind neked.
Naszvad, ahol a dalt gyűjtötték, a mai Szlovákia területén található. Az árgyélus szó jelentése olyasmi, hogy “angyali” , “tündéri”, tágabb értelemben “varázserővel bíró”, hiszen a “tündéri” a XVI. században még inkább negatív jelző volt: tűnékeny, állandóan változó. Nem úgy a dal, ami örök.
Az árgyélus kismadár nem száll minden ágra,
én sem fekszem minden nap szép paplanos ágyba.
Szállj el, szállj el, gyönge kis madárka.
Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka.
Az én kedves vacsorám csak egy piros alma,
Az én vetett nyoszolyám csak egy marék szalma.
Szállj el, szállj el, gyönge kis madárka.
Szánj meg, bánj meg, gyönge kis madárka.
Tolna megyében gyűjtötte Bartók Béla. Sokakat megihletett, kórusmű lett belőle és nagyon szép nemzetközi karriert futott be, van egy híres izlandi feldolgozása például. Emelett itthon is töretlen a népszerűsége. A “kece” szó egy csomó mindent jelent (egy halászatban használatos eszközt; a kecele egy női, kötény-szerű ruhadarab és jelenthet ficánkolást, gyermeki jókedvet is…). Ebben a dalban valószínűleg inkább kedveskedő, gyermeknyelvi szó – kecses, karcsú értelemben. Teljesen lényegtelen abból a szempontból, hogy ezt a dalt TE is tudod gyerekkorod óta.
Kis kece lányom, fehérbe’ vagyon.
Fehér a rózsa, kezébe’ vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony,
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony.
Cidrusi menta, kajtai rózsa.
Elmennék táncba, ha szép lány volna.
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony,
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkám asszony.
Még egy nagyon ismert magyar népdal. Csík vármegyei, Kodály Zoltán gyűjtötte. Több szövegváltozata is ismert, aminek az is oka, hogy Szabó Lőrincnek van egy “Kicsi vagyok én” című és kezdetű verse, ami tökéletesen ráénekelhető a dallamra. És, hiába vers, ennek is több változata terjed énekelve. Tőlem most csak a népi eredetű versszakokból hallasz egy válogatást, mert abból is van még jópár, ha kicsi utánakeresel.
Ez is csodálatosan szól kánonban! Próbáljátok ki!
Cifra palota, zöld az ablaka,
gyere ki, te tubarózsa vár a viola.
Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
esztendőre vagy kettőre huszár leszek én.
Kislány vagyok én, majd megnövök én,
kell-e rózsa, vagy ibolya, azt is adok én.
A dal, amit a legtöbben Halász Judit által ismerünk. Pedig ez igazából egy kisvisnyói libizáré dal… Nem baj, ha nem érted, szerintem nagyon jól hangzik. (Kisvisnyó a település neve, ahol Kodály gyűjtötte; a “libizáré” pedig a belső refrén, ebben a dalban a tutáliber-máliber. Ennek is több változata van: ingyor-bingyor/ingyom-bingyom; tutálibe/tutáliber. Ahogy neked kényelmesebb.
A Kárpát medencében több nyelven is éneklik, hallatszik más nációk befolyása a dallamon. Ettől még benned, a szüleidben és a nagyszüleidben is kellemes emlékeket ébreszt. Énekeld TE is, hogy egy generációval tovább terjedjen a pozitív hatása.
Ó, és még egy fontos: a kis nyulacska eredetileg nem az anyukájának, vagy a nagymamájának szedi ám a virágot… hanem a szeretőjének vagy a galambjának. És jól van ez így.
Hová mégy, te kis nyulacsak?
Ingyombingyom-táliber, tutáliber-máliber,
Az erdőbe.
Minden mégy te az erdőbe?
Ingyombingyom-táliber, tutáliber-máliber,
Vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyombingyom-táliber, tutáliber-máliber,
Kertecskének.
Minek néked az a kiskert?
Ingyombingyom-táliber, tutáliber-máliber,
Virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyombingyom-táliber, tutáliber-máliber,
Galambomnak.
Óriási kedvencem. Kicsit sem magyar népdal. Több afrikai országban is ismerik, éneklik. Ha jók az értesüléseim – de bátran cáfolj meg – valami olyasmit jelent a szövege, hogy “előre anyák”, vagy “gyerünk anyák”. Bizakodó, biztató, harcos mégis csendes. Kánonban a legszebb.
Ennek a szövegét csak körülbelül tudom leírni neked, ahogy “magyarítottuk”.
Bella mamma, bella mama, ay.
Bella mamma, bella mama, ay,
Bella mamma, bella mamma, belle mamma, belle mamma,
Belle mamma, belle mamma, ay.
A végére egy varázsige. Köröket rajzolgatsz az ujjaddal a gyereked tenyerébe (vagy amilyét eléred), a “bablencse”-re megböködöd az ujjaddal. Arra, hogy “legyen benne” megcirógatod, a végén pedig, a “szerencse”-vel megpaskolod, hogy ott maradjon az a sok jó, amit kívánsz neki.
Ősi, magyar, népi.
A babák buksijára is szoktam vele varázsolni, csak olyankor azt mondom a mondóka végén, hogy “legyen benne eszecske”. 🙂
És altatni is lehet vele, “csukódik a szemecske”.
Babona, babona, bablencse,
legyen benne szerencse.
Kellemes altatást, mókázást, éneklést. TE vagy a főhös. A tekinteted, az érintésed, a hangod.
És a végére a kedvenc idézetem az anyaságra vonatkozóan Esterházy Pétertől, jól jegyezd meg:
“Anyám volt az első anya életemben. Okkal hittem: ilyenek az anyák.”
Hasonlóan régre tekint vissza a családi eseményeken való közreműködésem is: miután ceremóniamester vagy szertartásvezető voltam egy esküvőn, gyakran én celebrálhatom a házasságban született gyerekek névadó ünnepségét. Idős hozzátartozó polgári búcsúztatója kapcsán is én jutok a család eszébe. Megtisztelő és felemelő feladat mindahány.
Művészeti nevelés, irodalmi és zenés műsorok, valamint személyes, jó ízlésű ceremóniák és rendezvények.
Szabó Magda